Esővízgyűjtők
Kertészmérnöki szemszögből a megtérülést nem csak forintokban, hanem a kert egészségi állapotában is mérjük. Nézzük, hol jelentkezik a haszon az enkertem.hu eszközeinek használatával:
Kertészmérnöki szempontból szürkevíznek nevezzük a háztartásban keletkező, fekália-mentes vizet (pl. fürdővíz, mosogatógép utáni öblítővíz, klíma kondenzvíz). Sokan kérdezik: belevezethetjük-e ezt az enkertem.hu esővízgyűjtőjébe?
Kertészmérnöki szemmel a legbiztonságosabb rendszer az, ami figyeli a tartály vízszintjét. Ha a szint egy kritikus pont alá süllyed, a rendszer kinyit egy szelepet, és minimális hálózati vízzel utántölti a tartályt – pont annyira, hogy a szivattyú ne szívjon levegőt, és az öntözési ciklus befejeződhessen.
Kertészmérnöki szempontból egy nagyobb vihar során az enkertem.hu tartályai hamar megtelhetnek. Ha nincs hová vezetni a felesleget, a víz kimossa a talajt a ház fala mellett. Erre a legjobb mérnöki válasz az esőkert.
Az esőkert egy olyan sekély mélyedés a kertben, amelybe a tartály túlfolyóját vezetjük. Itt a víz nem elfolyik, hanem lassan beszivárog a talajba, táplálva a környező növényzetet és a talajvízszintet.
Kertészmérnöki szemmel a legstabilabb megoldás, ha a tartályokat az alsó harmaduknál kötjük össze. Ebben az esetben a közlekedőedények elve érvényesül: a vízszint minden összekapcsolt edényben azonos lesz.
Kertészmérnöki szemmel a fizika egyszerű: a víz fagyáskor térfogatának kb. -ával tágul. Ez az erő képes a legkeményebb műanyagot és a fémcsapokat is szétrepeszteni.
Kertészmérnöki szemmel az esővíz nem csupán egy alternatív vízforrás, hanem a növények számára elérhető legjobb minőségű öntözővíz. Míg a hálózati víz vagy a kútvíz gyakran tartalmaz a növények számára megterhelő anyagokat, az esővíz tiszta és lágy.
A szagokat általában az anaerob (oxigénhiányos) környezetben zajló bomlási folyamatok okozzák.
Kertészmérnöki szemmel a válasz egyszerű: szerves anyag + fény + hő. Ha a szűrő nem fogott meg mindent, a tartály alján iszap képződik, amiben elszaporodnak a bomlást végző baktériumok.
Ha korlátozott mennyiségű vizünk van az enkertem.hu tartályaiban, kertészmérnökként azt javaslom, ne az egész kertet locsoljuk vele „kicsit”, hanem adjuk azoknak, akiknek a csapvíz káros vagy kevés.
Kertészmérnöki tapasztalat: hiába van szűrő a csatornán és a vízlopón, a tartály alján mindig marad némi mikroszkopikus üledék. Ha szivattyúval öntözünk, ez az üledék nagy sebességgel indul meg a csövekben.
Kertészmérnöki szemmel a szivattyú választását nem a lóerő, hanem a felhasználási mód határozza meg. Az enkertem.hu kínálatában lévő esővízgyűjtőkhöz és IBC tartályokhoz három fő kategóriát javasolunk:
Kertészmérnöki szempontból a legegyszerűbb megoldás a gravitáció kihasználása. Ahhoz azonban, hogy a víz kifolyjon, a tartálynak magasabban kell lennie, mint a célterületnek.
Kertészmérnöki szemmel az algás víz több problémát okoz, mint gondolnánk:
Kertészmérnöki szemmel a tartály anyaga határozza meg a rendszer élettartamát. A legolcsóbb „piacos” hordók legnagyobb ellensége az UV-sugárzás és a hőingadozás, ami miatt a műanyag rideggé válik és elreped.
Kertészmérnöki szempontból az összegyűjtött víz minősége a szűrésnél dől el. Ha a tetőről lemosott por, madárürülék és levéltörmelék bekerül a tartályba, a víz hamarosan bebüdösödik, az alján pedig vastag iszapréteg képződik. Ez nemcsak esztétikai probléma: az iszap eldugítja az enkertem.hu kínálatában kapható finom menetű csapokat és az öntözőrendszereket is.
Hiába a jó szűrő, a tartály alján idővel finom üledék gyűlhet össze. Kertészmérnökként az alábbi rutint javaslom:
A legtöbb kezdő kertész attól tart, hogy mi történik, ha a tartály megtelik: „Kiönt a víz a tetején és eláztatja a falat?” Az enkertem.hu-nál kapható automata esővízgyűjtő szettek (vízlopók) éppen ezt akadályozzák meg.
A leggyakoribb kérdés: „Elég lesz egy 200 literes hordó?” Kertészmérnöki válaszunk: attól függ, mekkora a tető és mit akarunk locsolni.
Az algás esővízgyűjtő hordó tisztításának leghatékonyabb módja a mechanikai dörzsölés ecetes vagy citromsavas vizes öblítéssel kombinálva, kerülve az erős vegyszerek használatát, amelyek maradványai károsíthatják a növényeket. Az alga megtapad a hordó belső falán, egy csúszós, biofilm réteget képezve, amely a víz leengedése után is ott marad. A tisztítást érdemes egy hosszabb száraz időszakban elvégezni, amikor a hordó kiürült: egy erős sörtéjű kefével távolítsuk el a lerakódásokat, majd bőséges vízzel öblítsük át a rendszert.
A föld feletti tartályokban tárolt esővíz minősége optimális körülmények között (fénytől védett, hűvös helyen) átlagosan 10-14 napig tartható fenn, mielőtt a mikroorganizmusok elszaporodása miatt a víz bűzössé válna. A büdösödést a vízbe kerülő szerves anyagok (pollen, falevélmaradványok, tetőn lévő madárürülék) bomlása okozza, amit a tartályt érő napsugárzás és a felmelegedés katalizál. Ha a tartály közvetlen napfényen áll, a víz akár 3-4 nap alatt bealgásodhat és kellemetlen szagúvá válhat, ami nemcsak esztétikai hiba, hanem az öntözőrendszer finom szűrőinek eldugulásához is vezethet.
