A kerti tó igazán különleges hangulatot teremt bármelyik kertben, ezért nem csoda, ha sokunk kertjében van. Hajlamosak vagyunk azonban azt gondolni, hogy csak télen kell különös figyelmet fordítanunk kertünk ékére, hiszen nyáron nincs kitéve a hidegnek, és egyéb veszélynek. Fagy valóban nincs nyáron, viszont kánikula igen, ezért nyáron is megfelelően kell gondoskodnunk a kerti tóról, hogy az valóban teljes pompájában ékesíthesse a kertünket. Az Énkertem.hu webáruház legújabb cikkéből kiderül, hogyan kell ápolni a kerti tavat, és mire kell nyáron figyelni.
A víz szintjének fenntartása
Az egyik legégetőbb probléma, amivel nyáron találkozhatunk a nagy forróságban az, hogy a víz rendkívül gyorsan elpárolog a tavunkból. Különösen igaz ez, a kisebb tavak esetében, amelyekben nem tudunk olyan mélységet biztosítani, hogy a víz ne tudjon gyorsan elpárologni. Ez komoly gondot okozhat, hiszen nem csupán esztétikailag nem szép, hogy nincs elegendő víz a tóban, de a tó élővilága számára is veszélyes.
Éppen ezért mindenképp tegyünk egy vízszintmérőt a tóba. Ez lehet akár egy általunk gyártott mérő is – például egy farúd -, amelyen bejelöljük a kritikus szintet, és abban az esetben, ha ez alá csökken a víz szintje, pótoljuk a vizet. Ez történhet egyszerűen a kerti csapról egy tömlő segítségével, nagyobb méretű tavakban azonban érdemes egy olyan automata rendszert telepíteni, amely érzékeli a vízszint csökkenését, és automatikusan újratölti a tavat.
A víz minőségének megőrzése
A víz szintje mellett nagyon oda kell figyelnünk a minőségére. Ugyan a lehulló levelek inkább ősszel okoznak komoly gondot, nyáron sem ússzuk meg azt, hogy különféle szerves anyagok kerüljenek a tóba. Ezeket minél hamarabb szedjük ki, hogy ne tudjanak lesüllyedni a tó aljára, és ott bomlásnak indulni, mert különben felborítják a tó vizének egyensúlyát, amely könnyen vezethet algásodáshoz.
Ugyanilyen problémát okozhat az is, ha túletetjük a tóban élő halakat. Csak annyi eleséget szórjunk a vízbe nekik, amelyet szinte azonnal el tudnak fogyasztani, az esetleges felesleget pedig – a többi szerves hulladékhoz hasonlóan – szedjük ki a vízből. Próbáljunk meg olyan élő ökoszisztémát kialakítani a tóban, hogy az elsősorban önellátó legyen, azaz ne nagyon legyen szükség tápra.
Ha azonban mégis kialakul az algásodás, igyekezzünk minél hamarabb megszüntetni a bajt. Hosszabb távon ugyanis az alga a tó pusztulásához vezet. Emiatt, ha azt tapasztaljuk, hogy az alga megjelent a tavunkban, állítsuk helyre a víz kémhatását.
Hogyan előzhető meg az oxigénhiányos állapot?
Téves az az elgondolás, miszerint az oxigénhiány csak télen jelent gondot, amikor befagy a tó. Nyáron ugyancsak felléphet az az állapot, amikor a víz oxigénszintje lecsökken, hiszen minél melegebb a tó vize, annál kevesebb az oxigén benne. Ez pedig nem csupán a halaknak, de a növényeknek is káros.
Az oxigénhiány megelőzése érdekében ügyeljünk arra, hogy a tavunk ne legyen túltelepített, és már a létrehozáskor alakítsunk ki olyan zónát, ahol viszonylag nagyobb a mélysége. A tavat érdemes olyan helyen létrehozni, ahol vannak árnyékot adó növények, viszont, ha ez nem megoldható, akkor utólag, mesterségesen biztosítsuk az árnyékot napvitorla vagy árnyékolóháló segítségével.
