Kerti tavak karbantartása és gondozása nyáron

A víz szintjének fenntartása

Az egyik legégetőbb probléma, amivel nyáron találkozhatunk a nagy forróságban az, hogy a víz rendkívül gyorsan elpárolog a tavunkból. Különösen igaz ez, a kisebb tavak esetében, amelyekben nem tudunk olyan mélységet biztosítani, hogy a víz ne tudjon gyorsan elpárologni. Ez komoly gondot okozhat, hiszen nem csupán esztétikailag nem szép, hogy nincs elegendő víz a tóban, de a tó élővilága számára is veszélyes.

Éppen ezért mindenképp tegyünk egy vízszintmérőt a tóba. Ez lehet akár egy általunk gyártott mérő is – például egy farúd -, amelyen bejelöljük a kritikus szintet, és abban az esetben, ha ez alá csökken a víz szintje, pótoljuk a vizet. Ez történhet egyszerűen a kerti csapról egy tömlő segítségével, nagyobb méretű tavakban azonban érdemes egy olyan automata rendszert telepíteni, amely érzékeli a vízszint csökkenését, és automatikusan újratölti a tavat.

A víz minőségének megőrzése

A víz szintje mellett nagyon oda kell figyelnünk a minőségére. Ugyan a lehulló levelek inkább ősszel okoznak komoly gondot, nyáron sem ússzuk meg azt, hogy különféle szerves anyagok kerüljenek a tóba. Ezeket minél hamarabb szedjük ki, hogy ne tudjanak lesüllyedni a tó aljára, és ott bomlásnak indulni, mert különben felborítják a tó vizének egyensúlyát, amely könnyen vezethet algásodáshoz.

Ugyanilyen problémát okozhat az is, ha túletetjük a tóban élő halakat. Csak annyi eleséget szórjunk a vízbe nekik, amelyet szinte azonnal el tudnak fogyasztani, az esetleges felesleget pedig – a többi szerves hulladékhoz hasonlóan – szedjük ki a vízből. Próbáljunk meg olyan élő ökoszisztémát kialakítani a tóban, hogy az elsősorban önellátó legyen, azaz ne nagyon legyen szükség tápra.

Ha azonban mégis kialakul az algásodás, igyekezzünk minél hamarabb megszüntetni a bajt. Hosszabb távon ugyanis az alga a tó pusztulásához vezet. Emiatt, ha azt tapasztaljuk, hogy az alga megjelent a tavunkban, állítsuk helyre a víz kémhatását.

Hogyan előzhető meg az oxigénhiányos állapot?

Téves az az elgondolás, miszerint az oxigénhiány csak télen jelent gondot, amikor befagy a tó. Nyáron ugyancsak felléphet az az állapot, amikor a víz oxigénszintje lecsökken, hiszen minél melegebb a tó vize, annál kevesebb az oxigén benne. Ez pedig nem csupán a halaknak, de a növényeknek is káros.

Az oxigénhiány megelőzése érdekében ügyeljünk arra, hogy a tavunk ne legyen túltelepített, és már a létrehozáskor alakítsunk ki olyan zónát, ahol viszonylag nagyobb a mélysége. A tavat érdemes olyan helyen létrehozni, ahol vannak árnyékot adó növények, viszont, ha ez nem megoldható, akkor utólag, mesterségesen biztosítsuk az árnyékot napvitorla vagy árnyékolóháló segítségével.